Palotás Géza cserépkályha-készítő

    A cserépkályhát német iparosok hozták be Budára közel 600 évvel ezelőtt. Leginkább a felső-középosztály körében terjedt el, ahol az esztétikai érték is hangsúlyt kapott. Palotás Géza cserépkályha-készítő mester szerint ebben a szakmában - minden aprólékos és gyötrelmes jellege ellenére – az a gyönyörű, hogy a világ legtermészetesebb anyagából, a földből, agyagból ilyen műveket lehet alkotni.

     

    „Nincs két ugyanolyan bicska, legalábbis nálam nincs” – ezt Tarjányi József csongrádi késes mester mondta, hisz a sorozatban készülő termékek éppen a lényegét vennék el a halas bicskának. „Apósom, Csatári László segítségével sajátítottam el a mesterséget. Feleségem ősei hét dinasztiáig visszamenően késes mesteremberek voltak. Csongrádon volt a műhely és itt készítették a “szegedi” halas bicskát.”

     

    Simmer Sándor 37 éves korában autóbalesetet szenvedett: huszonhat csontja tört el. Csoda kell ahhoz, hogy a tolókocsiból felálljon – mondta orvosa a feleségének. Az ágyhoz kötve faragta első juhászát. „Onnantól kezdve kezdtem észrevenni, hogy így is értékes ember maradtam.” A csoda megtörtént. Felállt a tolókocsiból, és ahogy mondja, ma már röpköd, amit a fafaragásnak és a hitnek tulajdonít.

     

    A szegedi papucs épp annyira hozzátartozik a Tisza-parti város népi hagyományaihoz, mint a halászlé vagy a tápéi tarhonya. Bárkányi István még a nagyapjától leste el a papucskészítés fortélyait, de ma már csak megrendelésekre készít lábbeliket. Műhelye akár szakmúzeumnak is tekinthető, annyi a látnivaló. A papucsokra a hímzéseket a papucshímző, Aradi Ágnes készíti, előre rajzolt minta alapján.

    Számadás 80 év után

    Radó Gyula televíziós rendező 85 éves. Élete útját meghatározta, hogy 8 évesen kapott egy laterna magicát. Megtörtént a csoda. A kép megmozdult. S mint Ingmar Bergman, ő sem tudott szabadulni a mozgó kép varázsától. A Magyar Televízió rendezőjeként készített 30 tévéjátékot és tévéfilmet, többszáz dokumentumfilmet, riportfilmet, portréfilmet (köztük Pablo Casalsról, Nino Manfrediről, Graham Greenről, Romain Garyról, Dmitrij Sosztakovicsról, Andrzej Wajdáról, stb.), számtalan színházi közvetítést, élő adást, magazint (csak a Vers mindenkinek 110 adását rendezte), ő közvetítette Magyarország számára a Holdra szállást és az űrsétát ugyanúgy, mint az első magyar űrhajós repülését. Nem szívesen beszél önmagáról. De ismét megtörtént a csoda, leült a kamera elé és kitárta élete kapuját. A valóság még filmes pályájánál is kacskaringósabb…

    A filmet készítette: Babiczky László, Bubryák István, Csepregi János, Násztor Róbert, Sibalin György.

    Gyártó: Szín-Tér-Kép Alapítvány

     
     

    3x50 perces dokumentumfilm-sorozat a II. világháború és a holokauszt egyik legvitatottabb személyiségéről dr. Kasztner Rezsőről, az általa szervezett vonatról és egyéb mentőakcióiról.
    A legfontosabb: 1944 júniusának végén, több mint 1600 utassal egy vonat indult Magyarországból Svájcba. Ezt nevezték később Kasztner-vonatnak.
    Magyarországon ma is többszáz egykori auschwitzi fogoly, vagy annak túlélő hozzátartozója emlegeti Kasztner nevét túláradó gyűlölettel, hisz ő, vagy hozzátartozója nem fért fel a vonatra és legtöbbjük nyomorultul elpusztult, és sokan emlegetik megmentőjükként, hisz ők a svájci vonatra felszállhattak.
    1957-ben Kasztnert Izraelben szélsőjobbos terroristák meggyilkolták
    Ki volt Kasztner Rezső? Egy második Schindler? Egy újabb Perlasca? Egy magyar Wallenberg? Vagy egy gátlástalan nyerészkedő, aki emberi életekkel üzletelt?
    Vajon kódolva volt Kasztner megszállottságában a tragikus végkifejlet? Vagy, csak a maga medrében szépen lassan csordogált a történelem?

     

    Szerkesztő-producer: Bubryák István
    Vágó: Csepregi János
    Operatőr: Sibalin György
    Rendező: Radó Gyula

    VARIÁCIÓK 1 TÉMÁRA

    Riport-dokumentumfilm a megszűnt, felszámolt, elprivatizált, tönkrement, bezárt, eltapsolt szegedi gyárak, üzemek végnapjairól.

    Ha nem lenne véresen komoly, akár könnyű, akár talán vidám zenemű is lehetne, egy halk zongorafutam, egy távoli hegedűszó, egy játékos fuvolahang. Mint egy zenei burleszkben.
    Ha nem lenne véresen komoly, akár egy filmszkeccs is lehetne, egy némajáték, egy tortadobálás, egy festett arc. Mint egy burleszkfilmben.
    Csak nem az. Áldozata 10-12 000 ember, mindnyájan szegediek, vagy Szeged környékiek, akik elvesztették munkahelyeiket. Sokak szerint a privatizáció áldozatai, ám ez nem biztosan igaz. Természetesen hozzájárultak a piac törvényszerűségei, a szovjet piac összeomlása, a divat változásai, de sokkal inkább volt oka a gátlástalanság, a butaság, a dilettantizmus, a nagyképűség, a hozzá nem értés, a politikai determináltság, a hivatal(ok) megfellebbezhetetlensége, külföld előtti szolgai hajlongásunk, sírnivaló vidékiségünk.
    A valóságból filmburleszk lett.

    1. tétel

    Textilművek

    doloroso – fájdalmasan

     

    2. tétel

    Konzervgyár

    a capriccio – szeszélyesen

     

    3. tétel

    Kábelgyár

    poco rubato – kötetlenül

     

    4. tétel

    Ruhagyár

    staccato - szaggatottan

     

    5. tétel

    Paprikafeldolgozó

    piu mosso – mozgalmasan

     

    6. tétel

    Kendergyár

    appassionato – szenvedélyesen

    Forgatókönyv: Fekete Klára
    Vágó: Szabó Bea
    Operatőr: Németh László
    Rendező: Bubryák István

    50 perces tudományos-ismeretterjesztő műsor.

    Köztudott, Széchenyi volt a magyarországi folyószabályozások elindítója, s jó másfél százada áldja nevét e nemzet.
    Közben soktucatnyi madárfaj eltűnt a Tisza völgyéből, mert nincsenek fészkelő helyeik, nincsenek életlehetőségeik, a Tisza maradt a gátak között, nem öntött ki, nem keletkeztek vizes lápok, rétek, tocsogók, ahol táplálékot, élethelyet találhatnának. Sok-sok halfaj is eltűnt. A Tiszát beszorították, nem öntött ki, nem voltak gyorsan felmelegedő ívóhelyek, nem volt megfelelő mennyiségű táplálék, a halak kipusztultak.
    Az árvizek is egyre magasabb és magasabb vízszinttel jelentkeztek és egyre gyakrabban.
    2006-ban minden eddiginél nagyobb víz robogott le a Tiszán.
    A film legfontosabb alapgondolata, hogy míg tavasszal vízfelesleg érkezik az Alföldre áradás formájában, az a víz nyáron nagyon fog hiányozni. Nem az árvíz a katasztrófa, hanem az, ha nem kezeljük megfelelően, vagyis a nyáron majd szükségessé váló víztől megfosztjuk az Alföldet. Víztározókat kell építeni. Tavasszal ide bevezethető a víz, ezzel „lefejezhető” az ár, nyáron innen kivezethető a víz, megoldódhat az öntözés. És ezeken a területeken lassan újból megjelenik egy régen elfeledett gazdálkodási forma, az ártéri tájgazdálkodás, vagy régi nevén a fokgazdálkodás, mely az intenzív mezőgazdasági termelés helyett rét-legelőgazdálkodást, nádtermelést, erdősítést, árasztást elviselő gyümölcsök (dió, szilva, alma) és haszonnövények (fűz) termesztését jelenti. És talán a halak, madarak is visszatérnek…
    Operatőr: Németh László,
    Vágó: Csepregi János
    Szerkesztő – rendező - producer: Bubryák István

    © 2018 Szín-Tér-Kép Alapítvány - All Rights Reserved. Designed By JoomShaper and Kontraszt Web és Videó Stúdió