A negyvenes évek elején 5-6 ezerre becsülték a Szegeden élő zsidóság létszámát. A holokauszt után a becslések szerint ez ma még mindig mindössze 4-500. 150 éves jelenlétük alapjaiban határozta meg Szeged arculatát, egykori házaik ma Szeged ékességei, a "palotás" Szeged mai utcaképe az ő munkásságuk és befektetői kedvük, bizalmuk eredménye is.
Bét Olam, azaz Élők Háza. Így is nevezik a zsidó temetőket. A szegedi zsidóság temetője a Belvárosi temető mellett, egy közel 5 hektáros területen terül el. Sírkövei, emlékművei jól tükrözik a szegedi zsidóság kultúráját, múltját, jelenét, mindenkori sorsát.
A holokauszt áldozatai és a kivándoroltak kivételével itt vannak eltemetve mindazok, akik Szeged számára a zsidóságot jelentik.
Libik Györgyről 80 perces dokumentumportré született 2020-ban. Talán meglepő az évszám, merthogy a film alanya akkor már 25 éve nem élt. A portrébeszélgetés vele még 1990-ben elkészült, aztán várt a sorsára, majd -, mint annyi film akkortájt, a rendszerváltozás idején -, ez is dobozban maradt. És sajnos dobozban maradtak azok az interjúk is, amelyek készítőik szerint arra lettek volna hivatottak, hogy színesítsék, árnyalják vagy erősítsék a Libikről kialakuló képet. Nem csak Libik egyéniségének megértéséhez adnak kódfejtő kulcsot, hanem olyan történetekkel is gazdagítják a magyar politika, történelem, vagy a kultúrhistória tudományát, amelyek eddig ismeretlenek voltak a köz számára. Most, a II. részben ezek is láthatóak
Akiknek van (volt) véleménye Libikről:
Karig Sára. Műfordító és politikai fogoly. Nem akárhol fogoly, a gulágon, Vorkután. Litván György. Történész, egyetemi tanár. „Érdemeiért” Kádár börtönét is megjárta. Papp István. Hídépítő mérnök. Egyetemi társa Libiknek. Együtt építik a Kossuth-hidat. Szőts István. Filmrendező. Rákosi személyesen tiltja be filmjét. Libiktől tudja, hogyan… Beck Judit. Szobrászművész. Major Tamás felesége, Libik megmentettjeinek egyike. Fischer József. Államminiszter Nagy Imre kormányában. Libik megmentője 1944-ben.
Az Úz patak völgye Erdély délkeleti csücskében tulajdonképp egy hosszú, majd’ 40 kilométeres temető. Az első és a második világháború pusztító harcai zajlottak itt, amelynek halottai néhány temetőben, több tömegsírban, még több egyéni, vagy csoportos sírban, lövészárokban, bombatölcsérben lettek eltemetve. Egy gyűjtőút során 27 ilyen temetkezési helyet jelöltünk meg GPS koordinátákkal, olyat, amelyeknek létezését az emlékezet még fenntartotta. Vannak itt magyarok, németek, osztrákok, cári-oroszok, szovjet-oroszok, románok, és a monarchia ki tudja még melyik nációinak halottai, többek között szerbek, szlovákok, ruszinok, rutének, zsidók, tán még csehek is. Ez utóbbi tény az eredete egy súlyos történelmi tévedésnek. Számos politikus érzi úgy, és ennek hangot is ad, hogy ezen országok katonái is elestek az itteni harcokban. Azok az országok, vagy mai területüknek egy része akkor az Osztrák-Magyar Monarchia részei voltak, így besorozott fiaik a monarchia katonái. Elesve, a monarchia halottai. Az anyaországoknak a gyászhoz, az emlékezéshez van joguk, nem a tulajdonlásukhoz
Filmünk nem politizál. Ahogy egy olasz ezredparancsnok írta egy elesett magyar hadnagy szüleinek még az első világháborúban, amikor megírta a szülőknek fiuk elestét és hősiességét, teszi mindezt azért, mert „ a halálon túl már nincs gyűlölet” . Ezt nem értik ma még sokan. Sőt! Egyre inkább nem értik. Úgy gondoljuk, minden nemzetnek joga van a saját halottait meggyászolni és joga van az emlékezéshez, a halottak hozzátartozóinak pedig az ismerethez, fiuk/apjuk/testvérük holtteste talán épp Úz-völgyében van eltemetve. És ha akarja, a politika majd úgy dönt, feltárja és azonosítja. Vagy nem. Ha nem, ott marad. Temetőben, hegyoldalban, tömegsírban, lövészárokban. Az a föld, amit testével takar, az övé. Életével fizetett érte. Mi mindenesetre megtettük a magunkét, megmutatjuk helyüket, és ha ezek a sírok így is maradnak, a természet révén mindig lesz „sírjuk felett száz virág”.
Filmszöveg: Bubryák István
Narrátor: Beslin Anita, Kozó Attila
Produkciós menedzser: Krizsán Szilárd
Szakértő: Bajusz Mátyás, dr. Nagy József, dr. Sipos György
EGY JÓHÁZBÓL VALÓ ÚRIFIÚ BOTLADOZÁSAI A POLITIKA ÉS AZ ÉRZELMEK ÚTVESZTŐIBEN I.
LIBIK GYÖRGY KORA (1919-1995)
Ne tagadjuk, Simone de Beauvoir könyvének címe nagy inspirációt jelentett címadáskor. És alcímében a kort is meghatároztuk, ne legyen félreértés, mely korról szól!
Igen! Arról az átkozott XX. századról.
Libik György tipikusan annak a századnak a gyermeke, egyáltalán nem tipikus életúttal. Brassói székely-szász vér keveredik benne nagybecskereki zsidó- magyar vérrel, de a Felvidéken születik, Rózsahegyen nevelkedik és aztán teljes intenzitással Budapesten él. A jóházból való úrifiú persze elvégzi az egyetemet, motorozik, autót vezet, pilótavizsgát tesz, de mindenekelőtt síel. Hobbiból is, unalom ellen is, versenyszerűen is. Borsafüred, Tátralomnic, Mátraháza, Chamonix, és St. Moritz neki egyaránt megvoltak, olimpiai csapattag. Úgy gondolja teljes az élete.
Közben jön a háború. Német állásokat robbant, üldözötteket ment, szervezi az ellenállást. Majd hidakat épít, lelkesül az új eszméért, mérnök, igazgató, megveri az edzőtábor politikai tisztjét, lefokozott sztahanovista, újból igazgató, stb. Gyűlöli a bolsevizmust. Aztán jön 56, a forradalom, a parlamenti belső élet, a nagy találkozások. Nagy Imre, Losonczi Géza, Donáth Ferenc. A másik oldalon mondjuk Horváth Márton, Marosán György, Münnich Ferenc. Semlegességi nyilatkozat, menekülés Svédországba, új haza, új élet.
Mindezeket tetézi érzelmi botladozása: első feleség, második feleség, aztán újból az első, majd a harmadik.
Közhely: a filmeknek megvan a saját sorsuk. Ennek is. 1990-ben Radó Gyula rendező, Albert Mária riporter és Kazinczky László operatőr Rózsahegyen és Budapesten összesen vagy 20 kazettára rögzítette Libik életútját. Nagy, hosszú monológ. Évekig állt befejezetlenül és Libik úgy halt meg 1995-ben, hogy nem tudta, mi lesz portréja sorsa. Ma már megismerhetetlen okból a filmet még vágása előtt leselejtezték. És ahogy arra már láttunk példát, a nyersanyagot a film valamelyik alkotója, általában, és mint itt is, a rendezője, magához veszi, és évekig vár. Talán valaki megszólítja…
Radó Gyula kérésére 2011-ben a Szín-Tér-Kép Alapítványhoz kerültek a kazetták és araszolva, az anyagiaktól függő kis lépésekben megkezdődött az utómunka. Átírások, képek összegyűjtése, vágás stb. És harminc évvel a felvételek készítése után, 2020-ban láthatóvá vált a film…