"... sírjuk felett száz virág..."

    "...SÍRJUK FELETT SZÁZ VIRÁG..."

    Dokumentumfilm két világháború halottaiért

    Az Úz patak völgye Erdély délkeleti csücskében tulajdonképp egy hosszú, majd’ 40 kilométeres temető. Az első és a második világháború pusztító harcai zajlottak itt, amelynek halottai néhány temetőben, több tömegsírban, még több egyéni, vagy csoportos sírban, lövészárokban, bombatölcsérben lettek eltemetve. Egy gyűjtőút során 27 ilyen temetkezési helyet jelöltünk meg GPS koordinátákkal, olyat, amelyeknek létezését az emlékezet még fenntartotta.                                Vannak itt magyarok, németek, osztrákok, cári-oroszok, szovjet-oroszok, románok, és a monarchia ki tudja még melyik nációinak halottai, többek között szerbek, szlovákok, ruszinok, rutének, zsidók, tán még csehek is. Ez utóbbi tény az eredete egy súlyos történelmi tévedésnek. Számos politikus érzi úgy, és ennek hangot is ad, hogy ezen országok katonái is elestek az itteni harcokban. Azok az országok, vagy mai területüknek egy része akkor az Osztrák-Magyar Monarchia részei voltak, így besorozott fiaik a monarchia katonái. Elesve, a monarchia halottai.  Az anyaországoknak a gyászhoz, az emlékezéshez van joguk, nem a tulajdonlásukhoz

    Filmünk nem politizál. Ahogy egy olasz ezredparancsnok írta egy elesett magyar hadnagy szüleinek még az első világháborúban, amikor megírta a szülőknek fiuk elestét és hősiességét, teszi mindezt azért, mert  „ a halálon túl már nincs gyűlölet” . Ezt nem értik ma még sokan. Sőt!  Egyre inkább nem értik. Úgy gondoljuk, minden nemzetnek joga van a saját halottait meggyászolni és joga van az emlékezéshez, a halottak hozzátartozóinak pedig az ismerethez, fiuk/apjuk/testvérük holtteste talán épp Úz-völgyében van  eltemetve. És ha akarja, a politika majd úgy dönt, feltárja és azonosítja. Vagy nem. Ha nem, ott marad. Temetőben, hegyoldalban, tömegsírban, lövészárokban. Az a föld, amit testével takar, az övé. Életével fizetett érte. Mi mindenesetre megtettük a magunkét, megmutatjuk helyüket, és ha ezek a sírok így is maradnak, a természet révén mindig lesz „sírjuk felett száz virág”.

    Filmszöveg: Bubryák István

    Narrátor: Beslin Anita, Kozó Attila

    Produkciós menedzser: Krizsán Szilárd

    Szakértő: Bajusz Mátyás, dr. Nagy József, dr. Sipos György

    Helytörténeti adatközlő: Gergely József

    Kép és hangtechnikus: Mráz János

    Animátor, grafikus: Csepregi János

    Vágó: Násztor Róbert

    Fényképezte: Szél Zsolt

    Rendező-producer: Bubryák István

    Gyártó: Szín-Tér Kép Alapítvány

    2019-2020

    Pin It
    © 2018 Szín-Tér-Kép Alapítvány - All Rights Reserved. Designed By JoomShaper and Kontraszt Web és Videó Stúdió