TÉGLAGYÁRI MEMENTÓ
2004. június 25.-én Szeged népe, önkormányzata és zsidó hitközsége emlékoszlopot avatott azon zsidók emlékére, akik nem tértek vissza az elhurcolásból, akik elégtek, akiket agyonvertek, akiket agyonlőttek. Emlékoszlopot avattak 60 év elteltével, mementóul az utókornak.
A film szereplői akkor, javarészben még gyerekek voltak, 8 –10 –12 évesek, és különös, hogy most, 70 évesen milyen tisztán emlékeznek akkori önmagukra, a gettóra, a téglagyárra.
Mi is történt Szegeden?
Szegedről három vonat vitte el a deportáltakat. Az első, melyről mindenki azt gondolta, hogy a biztos megmenekülőket viszi, öt nap múlva Auschwitzban volt és szinte szelektálás nélkül mentek a gázkamrába.
A második vonat a szokásos 3 000 körüli emberrel szemben több, mint 6 000 személyt szállított. Felsőzsolcánál elállta a hosszú szerelvény egy német katonavonat útját, ezért kettéválasztották, az eleje ment Auschwitzba, a második fele ment Strasshofba.
A harmadik vonat 28.-án már egyenesen a megmenekülés lehetőségét jelentő Strasshofba ment, Bécs külvárosába, ahonnan a bombázások nyomait eltakarító munkákra vitték őket.
50 perces dokumentumfilm a vakszerencséről. Ha nyersz, jó vonatra szállsz, talán életben maradsz. Ha vesztesz, biztos Auschwitzba jutsz.
Szakértő: dr. Molnár Judit
Szerkesztő- riporter: Bubryák István
Vágó: Csepregi János
Operatőr: Németh László
Rendező: Radó Gyula
